xe Deszy - Gondolatok: Érettségi - Idegen nyelvek

Pages

Subscribe:

2013. május 10., péntek

Érettségi - Idegen nyelvek

Angol és német érettségim


Tegnap nem írtam az érettségiről, így az angol kimaradt, de tulajdonképpen nem véletlenül. Ezen ugyanis viszonylag kevés emlékezetes dolog történt velem. Ugyanez igaz a mai napi tantárgyra, a németre is. 

Igen, ahogy már gondolom, ki is találtátok, nekem a szabadon választható, ötödik érettségi tárgyam is idegen nyelv volt, így angolból és németből is érettségiztem. Németből nyelvi előkészítős voltam, és bár nagyon szeretem - és azóta nagyon hatékonyan felejtettem is -, azért eleget nyúztak vele az öt év alatt, hogy a középszintű érettségi gyerekjátéknak tűnjön. 

Ami az angolt illeti, ez a második idegen nyelvem volt, tizedikben kezdtem el tanulni, tehát pont négy éve tanultam, amikor érettségizni mentem belőle. Viszont az angoltól kevésbé féltem, mint a némettől. Ennek nagyon egyszerű oka van: angolból addigra már megvolt a középfokúm, németből pedig még nem. (Na jó, már úton volt, mert az érettségi előtt egy héttel nyelvvizsgáztam, de értitek...) 

Az angolt szerettem, imádtam, és ez még most is így van. Ráadásul akkora szerencsében volt részem, hogy a legjobb barátnőm két nővére angoltanár, az egyikük ráadásul a mi sulinkban tanított, így a szárnyai alá vett minket. Először csak az ő alsós osztálya szakkörére jártunk be (kezdetben kicsit ciki volt, hogy a hatodikosok jobban beszélnek angolul, mint mi), aztán a következő évben az új szakkörére is elkezdtünk járni, ami tényleg zseniális volt, angolul tanított angol történelmet. (Ezért is tudok olyan hétköznapokban roppant hasznos szavakat, mint a kínzókamra. :D) Emellett ő volt az, aki különórákon felkészített minket a nyelvvizsgára is, szóval nagyon sokat köszönhetek neki! Hihetetlenül jó tanár, soha nem fogom tudni meghálálni neki, amit értünk tett! (Egyébként lelkes Árnyvadász is, csak mondom. :P)

Szóval úgy indultam el erre a két középszintű érettségire, hogy egyáltalán nem féltem tőlük, igazából csak az volt a cél, hogy a százalék minél jobb legyen, abban szinte biztos voltam, hogy ötöst fogok írni.

Épp ezért a feladatok nem is hagytak bennem túl mély nyomot. Arra emlékszem, hogy angolból tudtam súgni a mellettem lévőnek az egyik szövegértés feladatnál, aki tovább súgta a megoldást a mellette ülőnek, és az érettségi végén kiderült, hogy már a fél osztály tudja a megoldásaim. (Mielőtt nagyon felháborodna mindenki, ez volt az egyetlen tantárgy, amiből súgni tudtunk, és csak ezt az egy feladatot.) Aztán emlékszem arra is, hogy az egyik angol szövegértés Micimackós volt, és bár életemben nem ejtettem még hibát középszintű angol szövegértés feladatban (na jó, ez így nem igaz, régebben nyilván igen, de addigra nem), a Micimackós szövegben egy szót nem értettem, és emiatt vesztettem pontot. :( Amúgy sem szerettem Micimackót soha, ezt meg soha nem bocsátom meg neki. :P

Mindenesetre ez volt az a két nap, amikor már túl voltunk a nehezén, mindenkiben benne volt a rutin, lazán belibegtünk a suliba, még nevetgéltünk is. 

És tényleg jól sikerült mindkettő, a pontos írásbeli százalékomra már nem emlékszem, de 90% fölötti volt az angolom meg a németem is. :)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése