Sziasztok!
Nem voltam biztos benne, hogy megírjam-e ezt a posztot, de aztán végül arra jutottam, hogy miért is ne?
Ezen a héten lett meg az ask.fm oldalon a 2000. kérdésem. Kissé furcsa belegondolni, hogy ez milyen gyorsan összejött, és kifejezetten félelmetes, hogy mennyi furcsábbnál furcsább kérdést kaptam ez alatt az idő alatt. És bár nem mindig jó dolog, hogy fent vagyok - egy-egy kifejezetten bántó kérdés sokszor elrontja a kedvemet -, másrészről sok megmosolyogtató pillanatra emlékszem vissza az ask.fm kérdésekkel kapcsolatosan, és egy valamiben tuti fejlődtem, amióta fent vagyok: türelemben. Még van hova, az biztos, de nagyon jó tanító ez az oldal.
Gondoltam, az "ünnepi" alkalomból összeszedem nektek a TOP5 legtöbb kedvencelést kapott kérdés-válasz kombinációt.
mikor lesz új EDR fejezet??
Ó, jaj, a nagy kérdés... - szólott Deszy bűntudattal teli, aztán
oldalra fordult, hogy lássa, amint Dahlia és Hugo és Nara végzős évük
első tanórájára indultak. Alig néhány pillanatba került, míg Dahlia
észrevette az előtte szellemként lebegő alakot.
- Itt vagyunk ám mi is - szólt, és mérgesen keresztbe fűzte a karját a mellkasán.
- Hagyd már - lökte oldalba gyengéden Hugo. - Ő is tudja, hogy itt vagyunk. Nem felejtette ám el.
- Ha szigorúan nézzük - vetette közbe Nara -, tudott volna időt keríteni rá. A naptárában teljes percek maradtak szabadon, és csak egy kis szervezés kellett volna, hogy...
A szellemalak halványodni kezdett, aztán furcsa hang ütötte meg a három roxfortos fülét. Egyedül Dahlia ismerte fel a hangot: a billentyűk folyamatos kopogását.
- Itt vagyunk ám mi is - szólt, és mérgesen keresztbe fűzte a karját a mellkasán.
- Hagyd már - lökte oldalba gyengéden Hugo. - Ő is tudja, hogy itt vagyunk. Nem felejtette ám el.
- Ha szigorúan nézzük - vetette közbe Nara -, tudott volna időt keríteni rá. A naptárában teljes percek maradtak szabadon, és csak egy kis szervezés kellett volna, hogy...
A szellemalak halványodni kezdett, aztán furcsa hang ütötte meg a három roxfortos fülét. Egyedül Dahlia ismerte fel a hangot: a billentyűk folyamatos kopogását.
Szia, te hány éves vagy, és mikor kezdtél el olvasni? :)
Még 22, de kb. egy hónap és már 23 leszek.
Olvasni a többséghez hasonlóan 6 évesen kezdtem (nem voltam csodagyerek, na! :D), bár gondolom, nem erre gondolsz. Igazán 5. osztályban kezdtem el olvasni, aztán valamikor 7-8. osztály környékén jött egy újabb hullám, amikor kicsit magasabbra kapcsoltam, és még többet olvastam, mint előtte, Meg Cabot könyveivel és a Harry Potterrel az élen.
Aztán én is bekapcsolódtam a Twilight környéki nagy Vörös Pöttyös lázba, innentől pedig már viszonylag egyenes út vezetett a blogoláshoz és ahhoz, hogy szinte már beteges könyvmoly legyek. :)
Olvasni a többséghez hasonlóan 6 évesen kezdtem (nem voltam csodagyerek, na! :D), bár gondolom, nem erre gondolsz. Igazán 5. osztályban kezdtem el olvasni, aztán valamikor 7-8. osztály környékén jött egy újabb hullám, amikor kicsit magasabbra kapcsoltam, és még többet olvastam, mint előtte, Meg Cabot könyveivel és a Harry Potterrel az élen.
Aztán én is bekapcsolódtam a Twilight környéki nagy Vörös Pöttyös lázba, innentől pedig már viszonylag egyenes út vezetett a blogoláshoz és ahhoz, hogy szinte már beteges könyvmoly legyek. :)
az életben nem sokra fogsz menni a blogolásokkal :)
Jaj, de aranyos vagy. :) Ez kedves.
Először is, nem csak blogolással foglalkozom, egyetemista vagyok, szóval tanulok is mellette. Így nyilván nem tekintem főállásomnak a blogolást, egy magas szinten űzött hobbi, ha úgy tetszik, ami kicsit több nyilvánosságot kap (és véleményem szerint kicsit hasznosabb is), mintha otthon puzzle-öznék.
Másodszor pedig az életem itt van és most zajlik. Nem szeretnék belemenni bővebben, hogy mennyi mindent kaptam már a blogolásnak köszönhetően, de rengeteget. Olyanokat is, amiket anyagiakkal nem lehet kifejezni: barátokat, ismerősöket, élményeket, tapasztalatokat, tudást stb, és egy két olyat is, amit egy földhözragadt lélek anyagiakra lefordíthat magának, ha nem tudja megérteni, hogy mennyi "haszna" lehet valakinek akkor is, ha nem kap érte fizetést: premier előtti vetítések, közös sütizések, könyvek, könyvek és könyvek.
Szóval innentől kezdve nem igazán tudok mit kezdeni a kommenteddel, mert mint a példa mutatja, megyek vele valamire, valamire, ami boldogabbá és kiegyensúlyozottabbá tesz - és amivel szerintem sok más embernek is jó perceket szerzek.
(Ha pedig abból indulunk ki, hogy az egyik vágyam, hogy egy kiadónál dolgozhassak és/vagy írjak, jó tapasztalat, olyasmi, amire építhetek. De ez már mellékes...)
Először is, nem csak blogolással foglalkozom, egyetemista vagyok, szóval tanulok is mellette. Így nyilván nem tekintem főállásomnak a blogolást, egy magas szinten űzött hobbi, ha úgy tetszik, ami kicsit több nyilvánosságot kap (és véleményem szerint kicsit hasznosabb is), mintha otthon puzzle-öznék.
Másodszor pedig az életem itt van és most zajlik. Nem szeretnék belemenni bővebben, hogy mennyi mindent kaptam már a blogolásnak köszönhetően, de rengeteget. Olyanokat is, amiket anyagiakkal nem lehet kifejezni: barátokat, ismerősöket, élményeket, tapasztalatokat, tudást stb, és egy két olyat is, amit egy földhözragadt lélek anyagiakra lefordíthat magának, ha nem tudja megérteni, hogy mennyi "haszna" lehet valakinek akkor is, ha nem kap érte fizetést: premier előtti vetítések, közös sütizések, könyvek, könyvek és könyvek.
Szóval innentől kezdve nem igazán tudok mit kezdeni a kommenteddel, mert mint a példa mutatja, megyek vele valamire, valamire, ami boldogabbá és kiegyensúlyozottabbá tesz - és amivel szerintem sok más embernek is jó perceket szerzek.
(Ha pedig abból indulunk ki, hogy az egyik vágyam, hogy egy kiadónál dolgozhassak és/vagy írjak, jó tapasztalat, olyasmi, amire építhetek. De ez már mellékes...)
Ha találkozhatnál egy híres emberrel, ki lenne az?
J.K. Rowling vagy Cassandra Clare. Vagy esetleg még John Greennel
is szívesen. Azt hiszem, ez a TOP3, ami így elsőre beugrott.
De nagyon sok olyan színész, író és sportoló van, akikkel nagyon szívesen találkoznék.
De nagyon sok olyan színész, író és sportoló van, akikkel nagyon szívesen találkoznék.
200 könyvet elolvastál már idén, tehát rettentő gyorsan olvasol. Te ezt nem tartod a könyv semmibevételének, hogy ilyen hamar túljutsz egy-egy sztorin? Hogy nem szánsz időt az átgondolására, átélésére, belemélyedésére? Nem a mennyiség számít, hanem a minőség. És ez így komolytalanná teszi az egészet
Hát nézd, én erre ugyanazt tudom mondani, mint máskor is. Mindenki
más időtartamban, más módon él meg egy történetet. Soha nem voltam az a
típus, aki napokig nem tud elszakadni egy-egy történettől, már olyan
értelemben, hogy nem tud mellette más történeteket is befogadni. Az
emberi agy több dologgal tud foglalkozni párhuzamosan, és az, hogy
közben elkezdek egy másik történetet, az nem jelenti azt, hogy azt, amit
egy nappal korábban elolvastam, már elfelejtem. Nyilván vannak olyan
könyvek, amiket az ember tovább emésztget, de nem csak az olvasás
területén, hanem összességében sem voltam soha az a típus, aki egyszerre
csak egy dolgot tart fejben. Tehát nem meglepő, ha a könyvekkel is így
vagyok. Jó példa mondjuk a Csillagainkban a hiba, amit az elolvasása
után még hónapokig rágtam magamban, gondolkoztam rajta, közben pedig
elolvastam rengeteg könyvet. Vagy például szinte minden könyvsorozat,
amiért rajongok: az, hogy már hónapokkal ezelőtt elolvastam a Mennyei
tűz városát, és közben elolvastam már legalább ötven könyvet, nem
jelenti azt, hogy nem gondolkozom bizonyos elemein, nem beszélgetek róla
ismerősökkel. A két dolog nálam nem zárja ki egymást. Mert ahogy írtam,
pont ez az agy szépsége: nem kizárólagos.
Szóval nem, nem tartom ezt a könyv semmibevételének, ahogyan azt sem gondolom, hogy ez bármit is komolytalanná tenne. Mindenki máshogy működik, én így. És nem, nem fogok érte bocsánatot kérni. Én elfogadom, ha valakinek hónapok kellenek egy könyv megemésztésére, igazából megint csak értetlenül állok az előtt, hogy mást miért zavar, ha én éppen máshogy működöm. (Főleg hogy tenném hozzá, nem én vagyok az egyetlen blogger, aki ilyen sokat olvas vagy olvasott egy év alatt.)
Nem utolsó szempont az sem, hogy nincs férjem, nincs gyerekem és diák vagyok, több időm is jut az olvasásra. Ez az, ami kikapcsol, ami feldob. Ha van egy szabad percem, könyvhöz nyúlok.
Vagy hogy ne könyves példát hozzak! Millió egy ember van, aki egyszerre 10-12 vagy még több sorozatot néz rendszeresen, hétről hétre. Mégsem merül fel senkiben, hogy mégis hogy tudja az ember feldolgozni egyszerre ezt a sok sztorit? Vagy a filmkritikusoknál, hogy heti szinten több filmet megnéznek. Na igen, pont ezért: mert marhaság. Legalábbis szerintem.
Abba pedig újfent nem akarok belemenni, ami rendszeresen előkerül a minőségről, mert számomra a sznobság netovábbja, ha valaki mindenkire a szépirodalmat akarja ráerőltetni, mint mindennél feljebb való műfajt. Én a magam szórakozására olvasok, azt, amit engem érdekel, amit én szeretek, abban a tempóban, ahogy azt fel tudom dolgozni magamban. Ha pedig nem könyvek szintjén, hanem olvasás szintjén gondolod a minőséget, akkor pedig újfent azt tudom mondani, hogy ez marhaság. Az a típus vagyok, aki szeret elveszni a részletekben, aki imádja az elrejtett apróságokat és vadássza a sorozatokban az elbújtatott utalásokat és elemezget. Ez nem feltétlen az időfaktor kérdése, hanem figyelmességé. És ha valami megéri, akkor újraolvasok. Akár többször is.
Ja igen:
KÉRDEZZETEK TŐLEM BÁTRAN:
Szóval nem, nem tartom ezt a könyv semmibevételének, ahogyan azt sem gondolom, hogy ez bármit is komolytalanná tenne. Mindenki máshogy működik, én így. És nem, nem fogok érte bocsánatot kérni. Én elfogadom, ha valakinek hónapok kellenek egy könyv megemésztésére, igazából megint csak értetlenül állok az előtt, hogy mást miért zavar, ha én éppen máshogy működöm. (Főleg hogy tenném hozzá, nem én vagyok az egyetlen blogger, aki ilyen sokat olvas vagy olvasott egy év alatt.)
Nem utolsó szempont az sem, hogy nincs férjem, nincs gyerekem és diák vagyok, több időm is jut az olvasásra. Ez az, ami kikapcsol, ami feldob. Ha van egy szabad percem, könyvhöz nyúlok.
Vagy hogy ne könyves példát hozzak! Millió egy ember van, aki egyszerre 10-12 vagy még több sorozatot néz rendszeresen, hétről hétre. Mégsem merül fel senkiben, hogy mégis hogy tudja az ember feldolgozni egyszerre ezt a sok sztorit? Vagy a filmkritikusoknál, hogy heti szinten több filmet megnéznek. Na igen, pont ezért: mert marhaság. Legalábbis szerintem.
Abba pedig újfent nem akarok belemenni, ami rendszeresen előkerül a minőségről, mert számomra a sznobság netovábbja, ha valaki mindenkire a szépirodalmat akarja ráerőltetni, mint mindennél feljebb való műfajt. Én a magam szórakozására olvasok, azt, amit engem érdekel, amit én szeretek, abban a tempóban, ahogy azt fel tudom dolgozni magamban. Ha pedig nem könyvek szintjén, hanem olvasás szintjén gondolod a minőséget, akkor pedig újfent azt tudom mondani, hogy ez marhaság. Az a típus vagyok, aki szeret elveszni a részletekben, aki imádja az elrejtett apróságokat és vadássza a sorozatokban az elbújtatott utalásokat és elemezget. Ez nem feltétlen az időfaktor kérdése, hanem figyelmességé. És ha valami megéri, akkor újraolvasok. Akár többször is.
Ja igen:
KÉRDEZZETEK TŐLEM BÁTRAN:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése