Egy gyerekkori traumámat szeretném elmesélni, ami kapcsolatban van a téli etetéssel is, még ha csak közvetetten is.
Nem tudom, mennyien ismeritek Móra Ferenctől A cinege cipőjét, de el kell mondanom, hogy bennem életre szóló traumát okozott. Ez volt az a "mese", ami minden alkalommal összetörte a szívem, és édesanyám valamely megmagyarázhatatlan oknál fogva állandóan mondogatta. (Valószínűleg nem tudta, mennyire megvisel.) Azóta is, akárhányszor cinkét látok, ez jut eszembe. Meg hogy nincs cipője. No komment.
A tanulság:
Jól gondold meg, mit mesélsz egy gyereknek!
Mindenesetre egy verzió, amit még képes vagyok elviselni:
1 megjegyzés:
Mért törte úgy össze a szívedet ez a mese?
Megjegyzés küldése