Ma volt a magyar érettségi.
Gondoltam, minden nap megosztom a saját emlékeimet veletek, hogy
milyen volt számomra az érettségi. :) Ma tehát a magyar.
A magyar az első nap, és szerintem -
mondjuk talán az emelt érettségit nem számítva - a legrosszabb.
Még
nincs rutin, még nagy az izgalom, még hátravan minden...
Ráadásul a magyar érettségi az, amire nem tudsz igazán készülni.
Persze, készülsz rá egy életen át, az olvasással, a
fogalmazások megírásával, de igazából mindig lutri, hogy milyen
olvasott szövegértést, és milyen elemzésre szánt
témát/verset/novellát kapsz.
Én a magam részéről már nem nagyon
emlékszem, hogy az olvasott szövegértés feladatunk miről szólt.
Tényleg, most gondolkodom, de semmi emlékem róla. Azon kívül,
hogy csak egy pontot vesztettem, bár abban az évben ez a rész
mindenkinek elég jól sikerült, el is könyvelték könnyű
szövegértés feladatnak.
Utána azonban jött a feketeleves,
ugyanis szerintem az ebben az érettségi rendszerben kiadott
legnehezebb fogalmazás feladatokat kaptuk. A novellánk egy
borozgató nőszemélyről, a két összehasonlítandó versünk a
biliről szólt. Én alapból úgy ültem be az érettségire, hogy
márpedig én érvelni fogok. A tanárok óva intettek attól, hogy
érvelést írjunk, mert az a legnehezebb. De én szeretek érvelni,
ez volt az, amiben a leginkább támaszkodhattam arra, hogy már
akkor is szerettem olvasni, és az adott témák a legtöbb esetben
rögtön beindították az agyam, és pörögni kezdtek a
gondolataim. Hát, ez minden témánál így volt, nyilván csak a
miénknél nem.
Pontosan már nem tudnám elmondani, mi
volt a feladat, de valami olyasmi volt a lényeg, hogy a környezet
hogyan befolyásolja azt, hogy egy-egy szereplő milyen lesz. (Ezt
most tényleg nagyon leegyszerűsítve írom, ha valakit mélyebben
érdekel, 2010-ben érettségiztem, vissza tudja keresni.) Nos, nem
túlzás, ha azt mondom, hogy egy teljes órán keresztül bámultam
a papíromra, próbáltam előásni az agyamból mindenféle irodalmi
példát a témához, és mielőtt nekiálltam írni, igyekeztem a
dolgot strukturálni is. Emlékszem, úgy döntöttem, a nagyobbtól
haladok a kisebb felé, így a földrészekkel indultam, míg végül
eljutottam a családig.
Írtam én mindenféle irodalmi példát,
ami eszembe jutott, a 80 nap alatt a Föld körültől, Ady Endre
költészetén és a Mansfield Parkon keresztül a Harry Potterig.
Nem vicc. Emlékszem, hosszan érveltem, hogy milyen különbséget
jelentett Ron Weasley és Draco Malfoy családi háttere abban, hogy
végül milyen emberekké váltak. Ami annak tükrében visszanézve
meglehetősen vicces, hogy az irodalom tanárom olyan szinten nem
ismeri a Harry Pottert, hogy nem hogy nem olvasta, de a főszereplő
nevében sem volt biztos. (Tényleg, ilyenkor hogy javítják a
feladatot? Hiszen elvileg bármilyen irodalmi példát hozhatok. Mi
van, ha a tanári karból senki nem olvasta az adott művet?)
Na mindenesetre vért izzadva
küzdöttem, hogy nagyjából meglegyen a struktúra, hogy helyesen
írjak (alapból nem rossz a helyesírásom, de ilyenkor mindig
becsusszannak olyan hibák is, amelyeket egyébként soha nem
követnék el), és legfőképp, hogy kellő hosszúságú legyen és
ne javítsak benne sokat. (Én olyan típus vagyok, aki ezerszer
átír, és mivel amúgy sem szép az írásom, ez azért érettségin
elég nagy szívás.)
Végül kínkeservesen meglett a kellő
hosszúság, rengeteg irodalmi utalással, struktúrával, és lejárt
az idő. Az az igazán bosszantó, amikor a vége felé jár már az
idő, és tudod, hogy tudnál még közbevetni gondolatot, de mivel
javítani már nem lehet, nem tudod. Na, ez dühített a legjobban.
Amikor kimentünk, persze letámadtuk
egymást: Ki milyen irodalmi példát hozott? A Vuktól kezdve minden
volt. Az igazi sokk azonban csak otthon ért: a nem hivatalos
javítókulcs teljesen más oldalról fogta meg a témát, és a
Gyűrűk ura Egy Gyűrűjét emlegette...
Ennek hála nem kicsit voltam sokkos állapotban az
érettségi első napjának délutánján. Hogy a gondolataimat
eltereljem – egyedül voltam otthon –, jobb híján játékba
öltem a bánatom. Nagyon jó stresszlevezető a Jójáték.hu-n a
dinnyés-szedegetős játék!
Ebben az állapotban indultam másnap
matekozni. Na igen.
Azért végül mégis mondjak valamit
az eredményemről is. Azt már írtam, hogy a szövegértésemben
egy hiba volt. Viszont egy hónappal később, a megtekintésen
visszaolvasva kijelenthetem: életem egyik legrosszabb fogalmazását
sikerült összehoznom. Összességében azonban mégsem lehetett
annyira borzasztó, mert nyolcvanvalahány százalék lett
összességében a magyar írásbelim. (A pontos számra már nem
emlékszem, csak a végső százalékra, ami már a szóbelivel
együtt lett.)
A szóbeli magyarom még ennél is
emlékezetesebb, erről később írok majd. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése